Ha valaki ma belép a PetPose Studioba, már csak a kész végeredményt látja. Egy exkluzív stúdiót, különleges alulnézetes fotókat és rengeteg mosolygó gazdit.
Azt viszont kevesen tudják, hogy ez az egész egy teljesen véletlen pillanattal kezdődött.
Egy TikTok-videó, ami mindent megváltoztatott
2025 nyarán egy teljesen átlagos estén a TikTokot görgettem, amikor egyszer csak elém került egy német fotóstúdió videója.
Alulnézetből fotózták a kutyákat.
Ahogy megláttam a képeket, teljesen lenyűgöztek. Olyan szemszögből mutatták meg a kutyákat, ahogyan még soha nem láttam őket.
Az első gondolatom az volt:
„Nekem ilyen képek kellenek a saját kutyáimról!”
Azonnal elkezdtem keresni, hogy Magyarországon ki készít ilyen fotókat.
Meglepődtem.
Senkit nem találtam.
Egyetlen olyan stúdió sem volt, amely alulnézetből, üvegasztalon fotózta volna a kisállatokat.
Ekkor kezdett el motoszkálni bennem egy gondolat.
Mi lenne, ha ezt én valósítanám meg?
Őszintén szólva egy kicsit ijesztő volt a felismerés. Ha Magyarországon senki nem csinálja, annak biztosan oka van – gondolhatná az ember.
Én viszont pont az ellenkezőjét éreztem.
Azt láttam, hogy egyre több ember családtagként tekint a kutyájára vagy a cicájára. Egyre többen keresik a különleges élményeket, és már nem csak egy telefonos fotót szeretnének, hanem valami igazán egyedit.
Akkor még nem tudtam, hogy ebből végül egy fotóstúdió lesz.
Csak azt tudtam, hogy ez az ötlet nem hagyott nyugodni.
Az első lépés: egyedül ez nem fog menni
Bár az ötlet egy pillanat alatt megszületett, a megvalósítás már korántsem ment ilyen gyorsan.
Egy dolgot biztosan tudtam: egyedül ezt nem fogom tudni megcsinálni.
Őszintén szólva semmit nem tudtam a fotózásról. Soha nem volt profi fényképezőgépem, nem értettem az objektívekhez, a világításhoz, a vakukhoz vagy a kamerákhoz. Teljesen új világ volt számomra.
Ezért felhívtam Zolit, aki korábban az esküvőnkön fotózott, és akit régóta ismertem. Leültünk egy kávéra, én pedig izgatottan elmeséltem neki az ötletemet.
Végighallgatott, majd elmosolyodott, és azt mondta:
– Figyelj… ha nem lennél a barátom, ezt az ötletet most azonnal lenyúlnám.
Őszintén? Ez volt az a pillanat, amikor először éreztem azt, hogy talán tényleg van értelme annak, amin gondolkodom. Ha egy olyan ember mondja ezt, aki hosszú évek óta a szakmában dolgozik, az óriási megerősítés.
Zoli ezután összeismertetett egy régi barátjával, Petivel.
Emlékszem, mennyit gondolkodtam azon, hogy fel merjem-e hívni. Hiszen nem ismertük egymást, idegen volt számomra. Végül összeszedtem a bátorságomat, felhívtam, és elkezdtünk beszélgetni.
Elküldtem neki a német fotókat, elmeséltem az elképzeléseimet, és ő az első perctől kezdve partner volt mindenben.
Attól a naptól kezdve gyakorlatilag együtt kezdtünk gondolkodni. Hajnalokig agyaltunk:
- Milyen fényképezőgépre lesz szükség?
- Milyen objektívvel lehet ezt a látószöget elérni?
- Milyen világítás kell ahhoz, hogy minden apró szőrszál tökéletesen látszódjon?
És ami talán a legfontosabb kérdés volt:
Hogyan építsünk egy olyan üvegasztalt, ami biztonságosan elbír akár egy 80 kilós kutyát is?
Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez az asztal lesz a PetPose Studio egyik legkülönlegesebb része.
Egy asztal, amiből valószínűleg csak egyetlen van az országban
Ekkor kezdődött a tervezés.
Nem csak egy fényképezőgépet kellett megvenni. Nem csak egy objektívet kellett kiválasztani. Az egész rendszert a nulláról kellett felépíteni.
Heteken át bújtuk az internetet, rajzoltunk, számolgattunk és próbáltuk kitalálni, hogyan lehetne megvalósítani azt, amit addig Magyarországon még senki sem csinált.
A legnagyobb kihívás egyértelműen az üvegasztal volt.
Több céget is felkerestünk, de mindenhol ugyanaz volt a kérdés:
„Pontosan mire szeretné használni?”
Amikor elmondtam, hogy kutyákat szeretnék egy üvegasztalon fotózni alulnézetből, általában néhány másodperc csend következett. 😊
Végül rátaláltunk arra a cégre, akik nyitottak voltak az ötletemre.
Peti közben folyamatosan figyelte a terveket, és rengeteg apró módosítást javasolt. Például azt is, hogy a kamera rögzítése mozgatható legyen, így a különböző méretű kutyákat mindig a lehető legjobb szögből tudjuk fotózni.
Ezek olyan apróságoknak tűnnek, amiket a vendégek talán észre sem vesznek.
Mi viszont pontosan tudjuk, hogy ezek teszik igazán használhatóvá a stúdiót.
Ez az asztal nem egy IKEA-ban megvásárolható bútor. Egy teljesen egyedi gyártású szerkezet, amelyet kizárólag erre a fotózási technikára terveztünk.
- Speciális, nagy teherbírású üveg — akár 120 kilogrammot is biztonságosan elbír.
- Az oldalain színházakban is használt fényzáró anyag, hogy semmilyen zavaró fény ne jusson be alulról.
- Mozgatható kamerarögzítés, hogy minden méretű kedvenc a legjobb szögből kerüljön képre.
A teherbírás azért volt fontos, mert szerettük volna, hogy ne csak kistestű kutyákat tudjunk fotózni. Ha egyszer bejön hozzánk egy 70–80 kilós óriáskutya, ugyanúgy biztonságban legyen.
Minden apró részletnek szerepe volt.
Amikor elkészült az asztal, még bennem is volt egy kis izgalom. Hiába terveztük hónapokig, azért ott motoszkált bennem a kérdés:
„Na vajon tényleg elbír majd egy óriáskutyát is?”
A gyártó csak mosolygott, felállt az asztal tetejére, készített róla egy fotót, és elküldte nekem.
Én pedig csak ennyit írtam vissza:
– Ha nem szakadt be alattad, akkor utalom a pénzt. 🤣
Szerencsére kibírta.
Azóta pedig már számtalan óriáskutya állt rajta teljes biztonságban.
Ma már ez az asztal a PetPose Studio szíve. Nap mint nap ezen készülnek azok a fotók, amelyek miatt a gazdik sokszor szó szerint könnyes szemmel nézik végig a galériájukat.
Az álom kezdett valóra válni
Miután elkészült az asztal, még messze nem voltunk készen.
Sőt… igazából ekkor kezdődött csak a munka.
Ki kellett választani a megfelelő fényképezőgépet, objektívet és világítást. Mindenből azt kerestük, amivel a lehető legjobb minőséget tudjuk elérni.
Peti rengeteget segített ebben is.
Volt olyan objektív, amit először csak kipróbáltunk, hogy biztosan a megfelelő látószöget kapjuk. Nem akartunk több százezer forintot elkölteni egy olyan objektívre, amiről később kiderül, hogy mégsem az igazi.
Amikor már a technika összeállt, elkezdtem üzlethelyiséget keresni.
Ebben is óriási szerencsém volt.
Az otthonomtól alig háromszáz méterre találtam meg azt a helyiséget, ami ma a PetPose Studio otthona.
Amikor először beléptem, csak üres falakat láttam.
Sokan ilyenkor csak azt nézik, hová kerül majd a kamera és az asztal.
Én viszont már akkor láttam magam előtt az egész stúdiót.
Pontosan tudtam, hogy nem szeretnék egy olyan helyet, ahol a gazdik csak beugranak egy fotózásra, aztán sietnek is haza.
Azt szerettem volna, hogy már az első pillanatban azt érezzék:
„Ide jó megérkezni.”
Sokan azt gondolják, hogy mivel kisállatok érkeznek hozzánk, nekik úgyis mindegy, milyen környezetben vannak.
Én ezt teljesen másképp gondolom.
Ha már valaki megtisztel minket a bizalmával, időt szán ránk, és elhozza a számára legfontosabb négylábú családtagját, akkor megérdemli, hogy egy igényes, tiszta és exkluzív környezet fogadja.
Ezért a stúdió kialakításán sem spóroltam. A falburkolatokat, a bútorokat, a dekorációt és a világítást is úgy választottam ki, hogy a gazdik már az első pillanatban jól érezzék magukat.
A váróban egy hatalmas OLED televízió fogadja a vendégeket, ahol folyamatosan a saját fotóink futnak. Miközben várakoznak, már láthatják, milyen képek készülnek nálunk.
Szerintem ez nagyon fontos.
Mire belépnek a stúdióba, már pontosan tudják, milyen élmény vár rájuk.
És őszintén? Imádom azt a pillanatot, amikor valaki először körbenéz, és csak ennyit mond:
– Hűha… erre egyáltalán nem számítottam!
Ilyenkor mindig tudom, hogy megérte a rengeteg munka, tervezés és energia, amit a PetPose Studio megvalósításába fektettem.
Az első vendégek — és az első nehéz hónapok
2026 márciusában végre megnyitottuk a PetPose Studiot.
Őszintén? Azt hittem, innentől minden könnyű lesz.
Elkészül a stúdió, elindítjuk a weboldalt, meghirdetjük a fotózásokat, és majd egymás után érkeznek a foglalások.
Hát… nem egészen így történt. 😊
Az első két hónap nagyon nehéz volt.
Persze voltak foglalásaink, havonta körülbelül 10–15 fotózás, aminek akkor is nagyon örültünk. De őszintén? Én azt hittem, hogy már az első hónaptól tele lesz a naptárunk.
Volt olyan este, amikor hazamentem, leültem, és csak azon gondolkodtam:
– Edina… mibe vágtad a fejszéd?
Hiszen egy teljesen új szolgáltatást próbáltam meghonosítani Magyarországon. Az emberek még nem ismerték ezt a fajta fotózást, nem tudták, mire számítsanak.
Ráadásul 50 évesen belecsöppentem az online marketing világába. Korábban sem a TikTokhoz, sem az Instagramhoz, sem a Facebook-hirdetésekhez nem értettem.
A barátaim viszont folyamatosan biztattak:
- Mutass több videót!
- Posztolj minél többet!
- Az embereknek látniuk kell, hogyan dolgoztok!
- Egy online vállalkozásnak kell minimum egy év.
Hallgattam rájuk. De teljesen kivoltam. Mert minden hónapban hordtam be a pénzt.
Elkezdtünk egyre több werkvideót készíteni. Megmutattuk a vicces pillanatokat, a kulisszák mögötti jeleneteket, a kutyusokat munka közben és a gazdik első reakcióit, amikor meglátták a kész képeket.
Lassan, de biztosan egyre többen kezdtek megismerni minket.
Egyre többen ajánlottak tovább bennünket.
Aztán meghoztam még egy fontos döntést.
Teljesen új weboldalt készíttettünk. Egy olyat, ahol a foglalás gyors, egyszerű és átlátható.
Amikor elkészült, szinte azonnal érezhető volt a változás.
A foglalások hónapról hónapra növekedni kezdtek.
Ma is azt vallom, hogy egy vállalkozásnak soha nem szabad megállnia. Mindig lehet valamin fejleszteni. Mindig lehet egy kicsit jobbnak lenni, mint tegnap.
És talán ez volt az egyik legfontosabb lecke, amit ez az út megtanított nekem:
A siker nem egyik napról a másikra érkezik. A siker kitartásból, rengeteg munkából és abból épül fel, hogy akkor sem adod fel, amikor még senki sem ismer.
