Sokan azt gondolják, hogy megérkezik a kutyus, feltesszük az üvegasztalra, készítünk néhány fotót, és már mehet is haza.
Hát, nálunk ez egyáltalán nem így működik! 😅
A PetPose Studioban a fotózás már a váróban elkezdődik.
Először mindig az ismerkedés
Amikor megérkezik egy kisállat, először mindig időt szánok az ismerkedésre. Leguggolok hozzá, beszélek neki, megsimogatom, ha engedi, és természetesen előkerülnek a finom jutalomfalatok is.
Van egy kis trükköm, amit szinte minden kutyusnál kipróbálok.
Ledobok elé néhány jutalomfalatot a földre, és figyelem, hogyan reagál. Ha bátran odamegy és megeszi, az már nagyon jó jel — hiszen a fotózás során is jutalomfalatokkal ösztönözzük őket.
A célom egyszerű:
Mire belépünk a stúdióba, a kutyus már ne egy idegent lásson bennem, hanem azt a kedves nőt, akinél valami egészen fantasztikus finomság van. 🤣
Persze nem minden kutyus ilyen könnyű eset.
Vannak félénkek, bizalmatlanok, hiperaktívak, és olyanok is, akiknek egészen határozott elképzelésük van arról, hogy mit hajlandók megcsinálni. És mit nem. 😅
De éppen ezt szeretem a legjobban ebben a munkában. Nincs két egyforma kutya, ezért nincs két egyforma fotózás sem.
Amikor egy kis türelem többet ér minden jutalomfalatnál
Az idősebb kutyusok között például vannak olyanok, akiknek az asztalról rögtön az állatorvos jut eszükbe.
Előfordul, hogy egy-egy kutyus eleinte kicsit megilletődik, de eddig mindig sikerült megtalálnunk a szívéhez vezető utat. Egy kis türelemmel, sok szeretettel és gyengédséggel szépen feloldódnak nálunk. ❤️
Volt már olyan kis vendégünk, akit inkább az ölembe vettem. Sétáltam vele, beszéltem hozzá, vakargattam a füle tövét, és vártam, amíg megnyugszik.
Éreztem a kezemben, ahogy lassan megnyugszik, és a kis szíve már nem dobog olyan hevesen.
Csak ezután próbálkoztunk újra.
És képzeljétek, sikerült!
Ilyenkor számomra nemcsak az elkészült fotó a siker, hanem az is, hogy egy félős kutyus végül biztonságban érezte magát nálunk.
A kutyus, aki majdnem kifogott rajtunk
Az egyik legemlékezetesebb fotózásunk egy törpepincserhez kötődik.
Mindent megpróbáltunk. Jutalomfalatot, kedveskedést, türelmet, biztatást.
Semmi.
A kutyus csak ült az asztalon, és olyan határozottan közölte a tekintetével, hogy ő bizony nem kíván részt venni ebben a programban, hogy lassan már mi is kezdtük elhinni. 🤣
Megpróbáltuk azt is, hogy a gazdi kimegy a helyiségből.
Nem segített.
Aztán a férfi fotós kollégámat küldtem ki, mert volt már olyan kutyusunk, aki férfi jelenlétében egyszerűen nem volt hajlandó együttműködni.
Ez sem működött.
Próbálkoztunk tovább, de a kutyus hajthatatlan maradt.
Már majdnem egy órája próbálkoztunk, amikor a gazdik szomorúan úgy döntöttek, hogy inkább hazamennek.
Már kifelé tartottak, amikor hirtelen eszembe jutott valami.
– Várjatok! Mi lenne, ha mi mennénk ki, és ti maradnátok bent a kutyussal?
Megmutattuk, hogyan kell használni a kioldót, mindent beállítottunk, majd a kollégámmal kimentünk az irodába, ahonnan kamerán keresztül figyeltük az eseményeket.
És láss csodát!
Abban a pillanatban, hogy eltűntünk a helyiségből, a kutya életre kelt! 🤣
A korábban mozdulatlanul üldögélő kis modell egyszer csak elkezdett mozogni, enni, és úgy viselkedett, mintha egész életében erre a fotózásra készült volna.
Mi pedig az irodából figyeltük, és alig hittünk a szemünknek.
Végül rengeteg fantasztikus kép készült róla, a gazdik pedig boldogan választották ki a tíz kedvenc fotójukat.
Ez a történet azóta is az egyik kedvencem. Mert tökéletesen megmutatja, amit a PetPose Studioban vallok:
Nem minden kutyához ugyanaz az út vezet. De ha megtaláljuk a hozzá vezető utat, abból valami igazán csodálatos születhet.
Nekem nem az a legfontosabb, hogy a gazdi fizessen és távozzon
Azt szeretném, hogy amikor valaki eljön hozzánk, ne csak gyönyörű képekkel, hanem egy jó élménnyel is gazdagodjon.
- Hogy nevessünk együtt.
- Hogy a félős kutyus végül feloldódjon.
- Hogy a gazdi lássa, mennyi szeretettel és türelemmel fordulunk a kedvencéhez.
És hogy amikor kilépnek az ajtón, azt érezzék:
„De jó, hogy eljöttünk!”
Mert nekem ez legalább annyira fontos, mint maga a tökéletes fotó.
Egy fotózás, ahol a gazdik is részesei az élménynek
Amikor a kutyus már megismerkedett velünk, és készen áll a fotózásra, kezdődhet az igazi móka! 😍
Sokan meglepődnek, amikor belépnek a fotóstúdióba, mert nálunk nem úgy zajlik a munka, mint egy hagyományos fotózáson.
A fényképezőgép az üvegasztal alatt helyezkedik el, mi pedig alulnézetből örökítjük meg a kisállatokat.
És hogy miért olyan különleges ez?
Mert olyan szemszögből mutatjuk meg a kedvenceket, ahogyan a gazdik még soha nem látták őket. Így készül nálunk a kutyafotózás és a macskafotózás is.
Egy apró tappancs, egy üveghez nyomódó nózi, egy viccesen kilógó nyelv vagy egy hatalmas, csodálkozó szempár…
Olyan pillanatok ezek, amelyeket egy hagyományos fényképpel szinte lehetetlen ugyanígy megörökíteni.
A gazdik mindent látnak, ami történik
A stúdióban egy nagyméretű televízión folyamatosan követhető, milyen fotók készülnek. Így a gazdik nemcsak nézői, hanem részesei is az egész élménynek.
És bizony sokszor már a fotózás közben kitör a nevetés! 🤣
Amikor egy kutyus úgy nyomja az üveghez az orrát, hogy abból egy hatalmas, vicces nózi lesz, vagy olyan grimaszt vág, amilyet még a saját gazdija sem látott tőle, egyszerűen lehetetlen komolynak maradni.
Én pedig imádom ezeket a pillanatokat.
Mert ilyenkor pontosan azt látom, amiért az egészet megálmodtam. Örömet szerzünk az embereknek.
Minden kutyus más, ezért minden fotózás is más
Van olyan kutyus, aki az első pillanattól kezdve úgy viselkedik, mintha profi modell lenne. Odamegy, eszik, pózol, és szinte egymás után készülnek róla a fantasztikus képek.
Aztán van olyan is, aki úgy dönt, hogy a jutalomfalatot ugyan elfogadja, de a fotózással kapcsolatban még szeretne egy kicsit tárgyalni. 🤣
Ilyenkor jön a türelem, a kreativitás és a csapatmunka.
A fotós kollégámmal folyamatosan figyeljük a kutyusok reakcióit, és ahhoz igazítjuk a munkánkat, ami nekik a legkényelmesebb.
Van, akinek a gazdija közelsége ad biztonságot, más kutyus viszont éppen akkor kezd igazán felszabadultan viselkedni, amikor a gazdi egy kicsit hátrébb lép.
Nincs előre megírt forgatókönyv. És talán pont ettől olyan izgalmas ez az egész.
Amikor a gazdi meglátja a saját kutyáját alulnézetből
A fotózás végén közösen átnézzük az elkészült képeket, és kiválogatjuk azokat, amelyekből a gazdik később választani tudnak.
Ezután egy online galériában kapják meg a vízjeles válogatóképeket, ahol nyugodtan kiválaszthatják a kedvenceiket.
Sokan először a legkisebb, két retusált képet tartalmazó Monaco csomagot foglalják le.
Aztán meglátják a fotókat…
És kezdődik a dilemma. 😅
– Jaj, ez is kellene!
– Nézd már, ezen milyen fejet vág!
– Ezt sem hagyhatjuk ki!
– Na jó, szerintem váltsunk nagyobb csomagra! 🤣
Így fordul elő, hogy a gazdik végül az öt retusált képet tartalmazó Párizs vagy a tízképes New York csomagot választják.
És a legviccesebb, hogy sok esetben még a New York csomagban található 10 retusált kép sem elég! 🤣
Ilyenkor kezdődik az igazi fejtörés, mert egyszerűen nem tudják eldönteni, melyik képről mondjanak le.
És valljuk be, amikor a saját négylábú családtagunkról van szó, tíz kedvencet kiválasztani néha szinte lehetetlen! ❤️
És ezt teljesen megértem. Hiszen minden kép más.
Az egyiken egy vicces grimasz, a másikon egy gyönyörű tekintet, a harmadikon pedig egy olyan pillanat látható, amit talán soha többé nem lehetne ugyanúgy megismételni.
De amit a televízión látnak, az még csak a kezdet…
A fotózás alatt látható képek ugyanis még nyers fotók.
A valódi munka jelentős része csak ezután kezdődik.
Egyetlen kép retusálásával átlagosan 1,5–2 órát dolgozunk. De persze vannak kivételek is!
Volt például egy bullmasztiff vendégünk, akinek egyetlen fotóján négy órát dolgoztunk! Szegénykém, nem elég, hogy rettenetesen nyáladzott, még vedlett is! 🤣🤣
Úgyhogy volt dolgunk bőven a nyálfoltokkal és a megszámlálhatatlan szőrszállal.
És hogy miért igényel ennyi munkát egyetlen fotó, és mi történik a retusálás során?
Na, ezt a következő részben megmutatom! 😊
